TÁNCTERÁPIA - MOZGÁSSAL AZ ÖNISMERETI ÚTON
“A táncos teste a lélek fénylő manifesztációja.”
Isadora Duncan
A táncterápia elnevezés egyrészt nagyon általános és bármit takarhat, másrészt a terápia szó használata igencsak erős arra a folyamatra, amit én használok. Nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, de gyógytornász sem, ezáltal terapeuta sem. Táncoktató vagyok. Ezért nem fogom használni a terapeuta és a kliens/beteg fogalmat, hanem táncosnak és oktatónak nevezem magunkat. Az egyes művészeti ágakban is a tag, játékos, alkotó, résztvevő kifejezés az elfogadott.
A tanítással eltöltött évek alatt számtalanszor szembesültem azzal, hogy az órák alatt olyan rejtett és feldolgozatlan testi és lelki élmények jönnek elő, amivel foglalkozni kell. Ezért vált az évek alatt egyre gyakoribbá, hogy a "csak táncolni szeretnék" motivációval érkező nő végül egy terápiás folyamatban találta magát, és az eredeti szándék egy önismereti, fejlesztő és rekreációs irányba terelte.
Így aztán nekem is számolnom kellett azzal az igénnyel, hogy a nők egy része nem a művészeti-kulturális-mozgásos tartalomért kezd el táncolni, hanem ennek inkább a pszichés és önismereti vonatkozásáért. A folyamat során előfordul, hogy a feljött problémák (testi és/vagy pszichés) túlmutatnak a kompetenciámon. Ebben az esetben a táncost szakemberhez (is) irányítom. Így jött létre közös munka a kineziológussal, gyógytornásszal, családállítóval, masszőrrel, természetgyógyásszal, orvosokkal.
MŰVÉSZETTERÁPIÁKRÓL DIÓHÉJBAN (wikipédia nyomán)
Mivel különbözőek vagyunk, különböző művészeti ágak, területek tudják segíteni az önismereti folyamatot. Csak említés szintjén pár szó az egyes művészetterápiákról.
Képzőművészet-terápia: a vizuális művészetek eszközeit használják fel, hogy az általuk létrehozott alkotáson keresztül valósulhasson meg a folyamat. Az aktív terápia során készíthetnek festményt, rajzot, kollázst, montázst, szobrot, szőttest, fotót stb. Az elkészült alkotás visszahat az alkotóra, ezáltal elősegíti pszichéjében a rendeződési folyamatokat. Maga az alkotás folyamata is felszabadító, relaxálást segítő, és katarzishoz vezető élmény.
Zeneterápia: a zenét mint eszközt alkalmazza a személyiségfejlesztés, önismeret, gyógyítás és rehabilitáció területén. A zenehallgatást , a zenélést – bármilyen mély élményt jelentsenek is – nem szabad összekeverni a zeneterápiával. Zeneterápiáról, mint gyógyító módszerről akkor beszélünk, ha a zenét és a zene elemeit célirányos terápia keretein belül eszközként használjuk.
Drámaterápia: egy csoportos közvetlen alkotási/önkifejezési forma, lehet megírt darab eljátszásán keresztüli kifejezési forma, de lehet az, hogy a tagok kreatív írásaira épül a színházterápia, vagy teljesen improvizatív. A játékos fegyelmezett felkészülése során - a színházterápia biztonságos terében - keresi az érzelmek egyéniségen keresztüli kreatív kifejezését. Lehetőséget ad arra, hogy a tagokat foglalkoztató kérdéseket lélektanilag átdolgozzák a résztvevők, és a darab figuráinak megformálásában/eljátszásában megéljenek helyzeteket, amit a mindennapi életben is tudnak alkalmazni.
Irodalomterápia: irodalmi művekből kiindulva, irányított olvasással segíti a résztvevők önismeretének fejlődését. Magában foglalja az olvasásélmény megbeszélését és a műből kiinduló, de egyéni problémákra fókuszáló kreatív szövegalkotást.
MI TÖRTÉNIK EGY ILYEN TÁNCOS ÓRÁN, avagy hogy zajlik egy foglalkozás?
Akik már hozzám érkeznek, az egyes művészetek közül a táncot, a mozgást és a zenét érzik magukhoz közelinek. Korábban már megtapasztalták a pozitív hatásait, de nem tudták kihasználni ennek hosszabb távú előnyeit és fejlesztő hatását, mivel csak a művészeti oldalával foglalkoztak.
Az óra ugyanúgy keződik, mint egy "hagyományos" táncóra. Bemelegítés, ráhangolódás után keressük a testünkben rejlő lehetőségeket, helyünket a térben és felfedezzünk a ránk jellemző, saját mozdulatainkat. A folyamat mindig a táncos tempójában bontakozik ki és halad, az oktató csak kíséri. Az orientális tánc alapmozdulatait és lehetőségeit használom az órán, ezek alkalmasak legjobban a testtudat fejlesztésére, a befelé fókuszálásra és nem kell hozzá partner. Létrejön egy szabad mozgás, ami nem egyenlő a szabad tánccal, mert a mozgás során adott területekre fókuszálunk. Tánc közben figyelünk, de ha kell, megbeszéljük a tapasztaltakat.
A folyamat során a táncos nemcsak elsajátítja az alapmozdulatokat, hanem azokat használni is tudja, miközben felfedezi, milyen lehetőségeket ad neki - fizikai felfrissülést, relaxált állapotot, testtudatoságot, önbizalmat, kereteket vagy éppen keret nélküliséget, szabad mozgást, áramlást és önkifejezést.
Mindenkinél más a folyamat hossza, hiszen más céllal, más fizikai állapotban, más lelki beállítottsággal érkezik. Az sem fontos, hogy eljuss a célig (ha van konkrétan célod), csak magát a folymatot élvezd és akár már az első óra után AKTÍVAN HASZNÁLD, amit elértél.
Előfordul, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok neked segíteni. Ez jelentheti azt is, hogy nem a megfelelő helyen vagy. Ebben az esetben ajánlani fogok neked másik szakembert/oktatót/lehetőséget, ha elfogadod. Fontosnak tartom, hogy a hozzám járó táncosok azt kapják, amiért jöttek, amiért fizetnek. Kezdettől fogva ez egy bizalmi kapcsolat is köztünk, amit részemről titoktartást is von maga után: a problémád a terem falain belül maradnak. Ez a hatékony és sikeres munka záloga.
Ha úgy érzed, a mozgás útját választod a változás felé, keress meg szándékoddal egy rövid bemutatkozó és problémafelvető levélben vagy akár személyesen.
A táncterápiás óra időtartama és gyakorisága minden esetben egyéni (előre megbeszéljük), az óra díját pedig időarányosan az egyéni hastáncóra alapdíjából számítjuk, tehát nem jár többletköltséggel. (30-60-90-120-180 perces foglalkozások lehetnek)